A lélek tudatos megismerésének útja, ahol önmagadra találsz.
A Spirológia egy élő, támogató közösség, ahol a fejlődés nem egyedül történik hanem egymást tükrözve, egymást emelve, kapcsolódásokon keresztül.
Hiszünk abban, hogy az emberi út legmélyebb felismerései akkor születnek, amikor nem egyedül járjuk végig azt. Amikor van tér, ahol kimondhatunk, ahol meghallanak, ahol látva vagyunk és ahol mi is látunk másokat.
Mit jelent a Spirológia?
A Spirológia szó két szóból született:
„spiritus” – ami lelket, szellemet jelent,
és „logosz”, ami szót, értelmet, tanítást.
Együtt a lélek megértésének és tudatos megismerésének útja.
Belső utazás tere, ahol találkozik az ősi tudás és a jelen pillanat bölcsessége. Itt lélektől lélekig kapcsolódun: legyen az egy olvasott gondolat, egy kirakott kártya, vagy egy halk felismerés a csendben.
Hisszük, hogy mindannyian egy nagyobb egység részei vagyunk, és hogy minden, amit átélünk, azt a célt szolgálja, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz és azon keresztül egymáshoz.
Közösségben fejlődni
A Spirológia alapja egy egyszerű, mégis mély hit:
nem egyedül kell fejlődnünk.
A közösség ereje az, ami tükröt tart, ami megtart, ami emel – akkor is, amikor épp nem látjuk tisztán az irányt.
Itt lehetőséged van:
- kapcsolódni másokkal, akik szintén úton vannak
- megosztani és meghallgatni
- felismeréseket szerezni mások történetein keresztül
- és visszatalálni önmagadhoz egy megtartó térben
Ez egy olyan tér, ahol a lélektől lélekig kapcsolódás valódi tapasztalattá válik nem csak gondolat marad.
Kik állnak a Spirológia mögött?
Sallai Derka vagyok. Úton járó, aki figyel, érez és kérdez – önmagától, másoktól, az élettől. A spiritualitás négy éve tudatosan jelen van az életemben, de az érzékenység, a mélységre való vágy mindig is részem volt. Számomra a spiritualitás egy élő kapcsolat önmagammal és a létezéssel. Azt jelenti, hogy teljes elfogadásban vagyok azzal, ahol éppen tartok – az erősségeimmel, a kérdéseimmel, a hibáimmal és a fényemmel együtt. Hiszek abban, hogy az életet lehet egyre magasabb minőségben élni. Nem tökéletességre törekedve, hanem egyre mélyebb igazságban és jelenlétben.
Az út, amin járok, tele volt és tele van olyan pillanatokkal, amelyek formálnak: csendekkel, amelyekben meghallom a saját igazságomat; találkozásokkal, amelyek tükröt tartanak; és olyan kihívásokkal, amelyek rugalmasságra tanítanak.
Az elmúlt években egyre mélyebben tanultam meg kapcsolódni önmagamhoz: a testem jelzéseihez, az intuíciómhoz, a belső ritmusomhoz. Fontos számomra a tudatosság és az, hogy mindig legyen tér arra, hogy meghalljam, mi van valójában bennem. Úgy érzem, a legnagyobb ajándék az, amikor valaki visszatalál a saját középpontjához és én is ezen dolgozom minden nap.
Éliás Niki vagyok. Mindig nehéz pár mondatba sűríteni azt az utat, amit az ember bejár, de talán ez a lényeg: én is úton vagyok. A saját igazságomat, a saját növekedésemet keresem – és közben hiszek abban, hogy mindannyian valamilyen céllal érkeztünk erre a Földre. Nem azért, hogy több tárgyunk, több címünk vagy több szerepünk legyen… hanem azért, hogy lélekben gazdagabban, több erénnyel, tisztábban és szabadabban távozzunk, mint ahogyan megérkeztünk.
Kicsi korom óta valahogy mindig tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Négyévesen orvosi táskával szaladgáltam, és azt mondtam: „ha nagy leszek, meggyógyítok minden embert.” Ma már mosolygok ezen – nem pont így képzeltem akkor –, mégis azt érzem, hogy az akkori gyermek tisztán látta azt, ami bennem él: a segítés hívása, a lélek kísérésének szenvedélye.
Az elmúlt harminchét évben bejártam a saját belső utamat. Rengeteget tanultam, rengeteget dolgoztam magamon, és ma már érzem, hogy a tudás, a tapasztalat és a saját belső képességeim együtt adják azt a kísérőt, aki ma vagyok.
Nem tartom magamat sem gyógyítónak, sem mesternek. Egy ember vagyok az úton – ugyanúgy, mint te. De olyan ember, aki már talált gyökereket, amik megtartják viharban, és aki tudja: a nehézségek nem ellenségek, hanem kapuk a növekedéshez.
Hiszem, hogy ezt az utat nem lehet egyedül végigjárni. Hiszek a közösségek erejében, a megtartó körökben, a kapcsolódás gyógyító hatásában. Hiszek a hiteles jelenlétben, az önismeretben és mindenek felett a lélek szabadságában.